Valaha a csend kényelmetlen volt. zavarba ejtő.A beszélegések közötti szünet, amit gyorsan ki kellett tölteni valamivel.Ma viszont egyre ritkább érték lesz - talán azért, mert egyre ritkább.

A világ tele van hangokkal. Értesítések, görgetések, like-ok, posztok, zaj mindenütt.

És miközben mindenki elérhető, egyre kevesebben  vannak igazán jelen...

Az emberek ma már nem néznek egymásra. Egy asztalnál űlnek, de külön világban vannak. A tekintetek lefelé irányulnak - a telefon kijelzőjére. Mintha zombik lennének, akik ugyan mozognak, de valójában kimaradnak abból, ami körülöttük történik. A VALÓSÁGból.

Épp ebben a hangzavarban kezdtem el értékelni a csendet. Azt, amikor valaki tényleg figyel. nem a képernyőn keresztűl, hanem RÁD. Amikor nem kell megosztani semmit, csak ott lenni - igazán.

A csend ma már nem üresség. A csend jelenlét.

A legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak ebben a digitális, zajos, rohanó világban.